Helló mindenki...
Azt hiszem így veszti el az ünnep az ünnepi mivoltát...
Szenteste helyett, szent délutánt ültünk, mert a görögök is tudták, egyedül lennék, hát meghívtak ebédre...Volt bárány sült, finom saláták, jó borok, lágy fülbemászó zene...csak egy valami nem stimmelt...hiányzott valami...
...az otthon illata, a magyar szó, és legfőbbképpen a család.
Jó hangulatomat nyilván a görög szőlővidék napfényzáporától átitatott szőlő nedü hozta meg...az idő múlásával kicsit oldódtam, de sokall inkább volt ez enyhe alkohol-mámor, mint jókedv...
Ebéd után, megköszöntem a meghívást, majd a távozás híres mezejére léptem, gondolva másnap, azaz ma 25-én, már délben teltház lesz, és ideje kicsit kipihenni magam...
Este gondoltam felhívok pár ismerőst, írok pár e-mailt, amiben személyreszólóan, nem valami kis körlevél formályában, felköszöntöm a közeli barátokat, jó haverokat...
Már a gép előtt ültem, mikor kezdtem volna gépelni...valami óriási passzivitás lett rajtam úrrá, és eszembe jutott egy régi gondolat...
Miért én legyek az aki kezdeményez?Miért én legyek az, aki először ír, jelentkezik?
Hogy visszakapjam e-mailben, hogy:
"Köszi, neked is!" , vagy hogy felhívjak valakit, bárkit, és jókedélyűen elbeszélgessünk?
Gondoltam, ha valaki gondol rám, majd felhív, ha nem hív fel, mert földhöz veri az 5 perc beszélgetés után fizetendő majd 800-900 Forint, esetleg ír majd egy e-mailt, esetleg kb. 50 forintért egy sms-t...gondoltam...hát igen csak rosszúl.
A tanulság azt hiszem egyértelmű.
Ha nem látnak, nem létezel, ha nem hallatsz magadról, nem létezel...ennyi.
Tavaly karácsonykor kb. 25 képeslapot küldtem el mindazoknak, akikről azt gondoltam ők is úgy gondolnak rám, mint én rájuk...ha jól emlékszem 3 válasz jött...az azért jó arány, nem? :-)
Na ennyit erről...
Viszont ami igen pozitív...:-D
Szent este megcsörrent a telefonom, és ki volt a másik oldalon? A lány, akinél októberben voltam...nem számítottam a hívására, de az a csilingelő hang, az apró mosoly...szinte láttam nevetni magam előtt...KÖSZÖNÖM! :x
Boldog Karácsonyt mindenkinek.
Ui: Azt hiszem, a blog itt lezárúlt, nincs tovább...
