Hát...ismét itt...:-)
Helló Mindenkinek!
Igen, a cím nem tévedés...voltam otthon.Nem jutottam el minden helyre, ahova szerettem volna (mondjuk az idő szűkössége miatt nem is nagyon erőltettem...), de minden bepótolható...legalább is azt mondják.
Hol is kezdjem? Hogy mik azok a százalékok? A végén kiderül...
Hogy teljes legyen a történet, kicsit képet adok a multról, arról mi is alapozta meg ezt a bejegyzéstartalmat...
Volt egy lány, akit mikor életemben először megláttam a suli udvarán...azonnal megtetszett.
Szép mosoly, gyönyörű szemek...pedig nem szeretem a szőkéket, de az ő esetében, semmi kifogásom sem lett volna, de a lánynak volt pasija, én meg csak irigykedhettem...
Ahogy telt az idő, megismerkedtünk.Már nem emlékszem hogyan, miként, de a lényeg az, hogy sokat beszélgettünk, nevettünk együtt. Sőt a pasija jó haverom lett...
Mindig írtunk egymásnak, ünnepekkor, születésnapkor, ha éppen úgy volt kedvünk...de ez volt minden.Nem voltunk napi kapcsolatban, de ott volt a tudat, hogy a másik gondol ránk, és mi is gondolunk rá...
Ahogy Ő mondta, én voltam a "Lovagja", míg Ő volt a "Hercegnőm"...:-D
Gyerekek voltunk, 14-17 évesek...azóta eltelt majd 10 év. De a kapcsolat megmaradt, évről évre volt egy időszak, mikor előjöttek az emlékek, és kerestük egymást. Telefonon, e-mailben, smsben...
Madarason voltam, mikor egy nap Gugán András barátom azt mondta, irány Kastélyosdombó, mert beszéltük, hogy muteromnak születésnapja van...Ültünk az autóba, és irány.
Pécsett megálltunk 1-2 dolgot venni a Tescoba...ekkor villámként cikázott át a gondolat az agyamon, hogy a Tesco melletti áruházban dolgozik, a lány, akit oly' régen nem láttam.
Virág a kézbe. és irány a bejárat...:-D
Találkoztunk. :-D
Ragyogott, szép volt, mint az első nap a suliban, sőt szebb...mindez azthiszem 2008-ban lehetett.
Beszélgettünk kicsit, és búcsú, azután el...
A kontakt megmaradt, és egy időben, mikor itt voltam Drezdában, elég sokat beszélgettünk skype-on, szinte minden este, órákat...volt hogy éjfélkor hazaértem a melóból, és reggel 6-7 körül a kamera előtt aludtunk el...
Nagyon jó volt. Erőt adott, önbizalmat, ismét azt éreztem én vagyok a "Lovagja", míg Ő a "Hercegnőm" ...:-)
Egy alkalommal, feldobta a labdát, hogy mivel nem sokára születésnapja lesz, szervez egy bulit, és elmennék-e...
Nagyon tetszett a dolog, és szerettem is volna elmenni hozzá, de nem voltam benne biztos, hogy kapok szabit, vagy sem...nem akartam beleélni magam, de a gondolat midig ott volt a fejemben.
Aztán a főnökasszony elé álltam, és elmeséltem neki a történetet nagy vonalakban...szerintem látta, hogy nekem ez fontos, de azt mondta, marha vagyok, de ha ennyire akarom, hát mehetek...
Így 2010. október 21-én hajnalban elindultam Magyarországra, és estére már ott is voltam...
Majd másnap édeanyáméknál voltam, megünnepeltük Öcsém születésnapját, 2 unokatesómmal pedig beástuk magunkat a barcsi éjszakába...:-D
Jó volt, nagyon jó. Szabadon, korlátlanul menni, élni...:-)
Összegezve a négy napot...50-50...
Jó volt, mert a család nagyon fontos. Jó volt mindenkit látni, mulatni, megölelni.Járni a régi utcában, találkozni a régi arcokkal, magyar feliratokat olvasni...Magyarországon lenni.
Viszont, mikor még itt voltam, azt mondtam magamnak, ha nem élek ezzel a lehetőséggel, lehet soha nem jön vissza, és soha nem derül ki, mi lehetne belőlünk...Hát kiderült.
Amit a másikról gondoltunk, az 10 éve volt. Elváltoztunk egymás mellett. Két teljesen más ember találkozott, mint annó akik voltunk.
Összességében jól éreztem magam, de mégis azt érzem az illúzió szertefoszlott, az álom véget ért...
Soha nem leszek már a "Lovagja", és sajnos nem lehet a "Hercegnőm"...
Beszélünk, írunk egymásnak, de valami megváltozott...Bennem.Benne.Bennünk.
