Valamikor az USA-t úgy emlegették, mint a népek olvasztótégelyét, mert szinte minden náció képviselteti magát ezen a kontinensen, és elkerülhetetlenül keverednek egymással...
Ma már ez a jelző használható szinte minden fejlett országra, ha nem is olyan szinten mint az Egyesült Államokra.
Európában, szinte minden fejlett nyugati országban megtalálhatóak Európa fejlődő országainak állampolgárai, és nem csak az európaiak, de akár a távol-keletiek, vagy más távolabbi országok állampolgárai.
Nincs ez másképp a németországi, majd 600 ezres Drezdában sem...
Afró, fehér, sárga és minden európai nemzet, nemzetiség megtalálható.Többek között én is itt vagyok külföldiként, és minden gondolkodás nélkül elmondom, magyar vagyok.
Mikor ezt tudatom a vendégekkel, hallgatom a balatoni, és más magyarországhoz köthető, 99 %-ban pozitív élményeket.És az az egy százalék?Az bizony a mai nap története...
Péntekhez illően teltház volt, ám a stressz elmaradt. Az utóbbi időben köszönhetően dolgaim alakulásának, könnyedén veszem a dolgokat, minden próblémát megoldok, szó szerint...A vendégek széles mosollyal az arcukon távoznak, és így térnek vissza.
Szeretnek.Minden túlzás nélkül állíthatom.Odamennek a főnökséghez, és elmondják milyen jó volt a kaja, és hogy az a magas, szemüveges pincér...hát hihetetlen...:-D
Ma is így volt. Szinte leestek a székről úgy nevettek, olyan poénokat lőttem, hogy levegőt alig kapva a nevetéstől, kértek hagyjam abba...:-)
Volt egy problémás asztal. A probléma úgy kezdődött, hogy a kb. 10 fős társaságból egy férfi, megkérdezte görög vagyok, vagy német...?
Erre mosolyogtam, és mondtam, hogy normál esetben mivel ez egy görög étterem, görögnek kéne lennem, de nem...Magyarországról jöttem.
Erre egy hátul ülő, hidrogénetett hajú, eléggé kurvásan felöltözött, eredeti német picsa, cseppet sem leplezve véleményét, óriási undorral az arcán szólt:
-Magarországróóól??? - fintorgott, majd rám sem nézett, csak forgatta a szemeit.
Persze nem reagáltam semmit, de megmozdúlt bennem egy érzés...hogy szétvágnám a fejét ott helxben.
Mentem pár kört, közben ők ettek, és ezután mentem leszedni az asztalt...
Mint mondtam hátul űlt, így nem értem el az előtte lévő poharakat, illetve tányért sem...Leszedtem mindent, amit elértem, és már csak az ő tányéra volt az asztalon...
Felé fordultam, és megkértem, mivel nem érem el a tányért, lenne kedves átadni azt...?
Nem hogy nem válaszolt, hanem elfordította a fejét, és annyit kért a mellette ülőtől, rendeljen neki egy italt...
Kérdeztem, van valami baj?
Semmi válasz...Nem firtattam, eljöttem.
Visszamentem a pulthoz, beütöttem a rendelést, és kértem a főnökasszonyt vigye ki a piát, mert én nem megyek ahoz az asztalhoz többet...
Mindenkivel kedves voltam, mindenki dícsért a főnökéknek, jó pénzt hagytak nálunk, jól érezték magukat, akárcsak én...erre jön egy ilyen majom, és elrontja az estét.
Aki ismer, tudja milyen lelkis tudok lenni, éppen ezért esett ez rosszul...jót adok, és szart kapok vissza...de az élet néha ilyen.
Egyik jó tulajdonságom, hogy alszok, és elfelejtem az ilyesmi rossz dolgokat...:-D
Most viszont ezt jó volt leírnim, kicsit könnyebb!
Jó hallgatóság voltatok...:-D
Szép napot!
