Formában vagyok, rendeződnek a gondolatok, és írok...:-D
Az történt, hogy egy drezdai ismerősöm haza utazott Magyarországra, mert honvágya volt, de mielőtt elindult volna, megkért, hogy a lakásban maradt 4 tengerimalacot etessem, még vissza nem jön...
Kezembe nyomta a kulcsokat, azután pedig kaptam az instrukciókat, miből mennyit kéne adni, milyen sűrűn, és a legfontosabb, hogy mi a nevük...:-D
Eljött az első nap, mikor a gazdatávol, és rám hárul as feladat, hogy munkaidő után felkerekedjek, és irány a város másik fele...ez 1 óra villamosozás oda vissza...
Gondoltam a szabadidőm erre nem elég, hát jeleztem a főnöknek, hogy késni fogok, de jó ügy érdekében, mert etetek...A kisebbik fia meghallotta mire készülök, és mondta, hogy ő velem jön, mert látni szeretné az állatkákat.Nem elenkeztem.
Állunk a villamosmegállóban, megérkezik a villamos, felszállunk...az ajtók záródnak...
Ebben a pilanatban, ahogy az ajtó bezárult, egy 10-12 éves forma srác dörömböl az ajtón, törne be a villamosba, egy hölgy segítő szándékkal nyomkodja erőteljesen a nyitó gombot, de a villamosvezetőt ez nem érdekli, csak a németes precizitás, a pontos menetidő betartása...és elindul...
Láttam a srác arcán, hogy felszökött a vérnyomása, ahogy a lassan kigördülő villamos ablakán néz befelé... Lefigyeltem, hogy hova is tekinget olyan lemondóan...
Ebben a pillanatban, megláttam a legutolsó ülésen egy jóképű hátitáskát...Hoppá, mondom, téged nekem hagytak itt, és nyilván ez a gyerek lehet aki az osztálypénzt szedi, és súlyos euró-milliókat tartalmaz a tatyó...
Leültem a táska mellé, majd jött a főnök fia, mondtam neki vedd fel te a táskát, mégis jobban illik hozzád mint hozzám...:-D
Elvittük a lakásra, ahol az állatkák vannak, és a nappaliban megnéztük mit rejt a táska...
Nem számítottam semmi extra dologra, mivel nagyon könnyű volt, és érezhetően nem olt benne sok dolog...
Kinyitom, előkerül egy fél literes üveg üdítő, ami félig volt, valami tolltartó, de ekkor...rátapintottam a lényegre...egy LG Viewty telefon akadt a kezembe.
Érintő képernyő, jó kamera, tok, kártyafüggetlen (mint az kiderült), és egy 2 GB-os memória kártya volt az extra ajándék...
A srácnak nagyon tetszett a teló, ragyogó szemekkel bámulta a telefont...nézett rám, és megkérdezte:
- Megtarthatom...?
Olyan ártatlanul nézett, nem tudtam nemet mondani...csak anyit, akkor ez a szülinapi ajándékod...jövőre is...:-D
Utána még pár alkalommal elmentünk etetni, de nem találtunk táskákat, sem plazma tv-t, esetlek egy BMW X6-os indítókulcsot...sajnos.
:-D
