Hali Mindenki odahaza!

Jó ideje nem írtam, mert nem akartam ismételni magam, de nem minden napom a munkáról szólt csak 99 %-ban...

Nem ehez a bejegyzéshez tartozik, de megjegyzem, szombaton volt egy vicces pillanat...

Mivel a konyhai személyzet Görögországban van, ezért a főnök a konyhában van, én meg a feleségével, és a fiával voltam a placcon, és mivel sok-sok foglalás volt, ezért hívtunk még 3 embert erősítésnek...

Egyikük volt Susi (a Zsuzsi német változata :-D), aki már többször volt nálunk kisegíteni, így kiismeri magát a placcon, és mivel elfogyott valami ital a pultból, hát fogta a raktár kulcsot, és ment, hogy hozzon pár üveggel a hiánycikkből.

Persze 5-en 5 irányba szaladgáltunk, nem volt szabad asztal, a vendégeket el kellett küldeni, mert nem volt hely sehol...

Épp át akartam menni a dohányzó teremben lévő 20 fős csoporthoz, hogy kérnek-e valami lónyálat, vagy van-e valami hasfájásuk...látom, hogy a raktárban világít a lámpa, az üvegajtó csukva, és az ideiglenes kollegina a zárral küszködik belülről a kulcsal a kezében, de nem megy a zár nyitása...

Kopogok neki, hogy :

- Hagyd, mindjárt hozom a másik kulcsot, és kiengedlek...

Visszamentem az étterembe, felvettem a másik kulcsot, ez kb. 20 másodperc volt, és nyitottam az ajtót.Igen ám, de a raktárban senki nem volt...Nézek hátrébb, ott sincs a csajszi...ebben a pillanatban mögöttem termett, meg voltam illetődve, mint Sólyom László bármikor...:-D

Kérdezem:

- Te hogy kkerülsz ide???Az előbb még ide voltál bezárva!

Nem szólt semmit, csak mosolyogva elindült a két hűtő közötti sörösrekesz halom felé, majd hipp-hopp a tetején termett, és a méreteiből kifolyólag csupán szellőztetésre alkalmas ablakot becsukta...

Akkor esett le, hogy azon a pici ablakon kipréselte magát, mialatt én a kulcsért mentem...

Ezután elmeséltem ezt bent a többieknek...volt röhögés, meg próbáltam visszaadni azt a meglepődött pofát amit akkor vágtam, mikor láttam hogy nincs ott senki...

De nem is ezt akartam, mert egészen más a cikk címe is...

Ma, azaz hétfőn szabad voltam, de ez volt az egyik legfosabb napom.Aludtam délig, vagy fél 1-ig, aztán nyúztam a netet, kicsit filmet néztem, de éhes lettem, úgyhogy rendeltem egy óriás pizzát, és gondoltam amíg megérkezik, addig elindítok egy mosást, meg takarítgatok...így is lett, megjött a kajcsi, ettem, és befejeztem a takarítást, fürödtem, majd mentem a munkahelyre kisegíteni, mert állítólag sokan lesznek este...

Nem voltak, majd 2 óra nyüglődés után, feltettem a kérdést...Kellek még én ide?

Hát eljöttem, felszálltam az első villamosra, és irány a belváros...

Sétálgattam, zenét hallgattam, és reméltem hogy szembe jön egy sexy magyar lány, de semmi...:-(

Felültem a villamosra, ami hazafelé tartott, és nyugtáztam magamban, ez a nap is eltelt anélkül, hogy csináltam volna valami érdembeli dolgot...

Ülök, menetiránynak megegyező irányba, majd a második megálló után, felszáll egy csajszi, aki a sok hely közül, leül velem szembe, csak a másik oldlra...

Nem is néztem rá, mert bámultam az ablakon kifelé, zenét hallgattam, csak az ablak tükröződéséből láttam nagyjából...

De aztán odafordultam, és láttam, hogy egy tök helyes csajszi, keresztbetett lábakkal, egy feszülős farmerban, káró-kockás, kicsit sztreccses felsőben...szemüveges, és volt egy anyajegy az arcán. Na ne egy óriási bibírcsókra gondoljunk, hanem egy látható, de nem túl nagy anyajegyre...Tetszett. Megtetszett.

Az úton többször akadt össze a tekintetünk, nem tudtam hova tenni...Azért pillant rám, mert volt vendég az Olymposból, vagy van rajtam valami furcsa, fikás az orrom, vagy nem tudom...

Az eleinte röpke, félénk pillantások mosolygással társultak, egyre inkább barátságot sugalltak és hosszabbottak...

Arra gondoltam, nem érdekel hol száll le, én is leszálok, és valahogy megszólítom, hogy :

- Szevasz bébi a jegyedet adjad...

De nem így lett. Előbb leszálltam mint ő, és szerintem, mivel kétszer is úgy bámult, hogy csak azt nem mondta :

-Szólíts már meg te barom!!!

Szóval, szerintem ezt nagyon elbaltáztam, de tudom merre lakik. :-D

Az arcát is megjegyeztem, szóval, ha újra látom, vagy vendégként betér, akkor biztos felismerem, és nem leszek balfék...