Hali mindenki!!!

Hétfőn említettem, hogy 70%-ig biztos, hogy dolgozom kedden, de azért írtam a blogot, és ma sem van ez másképp...

Arról van szó, hogy a főnökasszony az elkövetkező hét valamelyik napján teljesen új fosort fog kapni...és mint tudjuk a szépségért meg kell szenvedni!

Az történt, hogy innen kb. 80 km-re talált egy nagyon jó hírű fogorvost, akinek munkáját több betérő vendég dícsérte, és egy széles mosoly keretében prezentálta az eredményt...:-) Szóval megkereste ezt a dokit a főnökasszony is, és nekiláttak a beavatkozásnak...

Nem tudom miért, de előre került neki 2 fog, ami nem igazi, és nincs beágyazva az ínybe, hanem valami ragasztott vacak, amivel rágni, harapni nem lehet...étkezni, csak óvatosan!

Hát ő ezt megelégelte, és enni akart, de az első harapás alkalmával, a két első műfog kihulloott...:-D

Persze rajta kívül ezt senki nem látta, én a vendégekkel foglalkoztam, és felszolgáltam...ennyi.

Aztán látom, hogy eltünt, nincs sehol, gondoltam felment a lakásba, átöltözik és haza megy, mert egész nap arról beszélt mennyi szurit kapott a szájába, és hogy fáj az egész feje...de a legdurvább, hogy reméli szép lesz az eredmény, de rengetegbe kerül....

Én meg dolgozgatok, egyre kevesebb a vendég, poharakat, söralátéteket elpakoltam, a szemetet kidobtam....

Egyszercsak a konyha felől kirobban az ajtó, majd kétségbeesett arccal néz rám, és kérdi:

- Ferííííííííí hol a fogam???

Nézek a földre :

- Hol ejtette el, mikor vette észre hogy nincs?

Látom a pultot vizsgálja...

- Ide tettem egy szalvétába csomagolva! - mondja.

Első reakcióm, hogy kiröhögtem, mert miközben beszélt elképesztően nagy rés volt a szájában..:-)

- Abba az összegyürt szalvétába volt a foga, ami itt volt? Mert azt nyilván kidobtam a szemétbe... - mondtam neki.

Ezután elindultunk a kuka felé, és közösen kukáztunk, és minden szalvétát kiszedtünk, és széthajtogattunk, keresve a két első metszőfogat...:-)

MEGLETT!!!

Nagyon örült, és én is mert 'bár szerintem nem én voltam a hibás, mégisrosszul érintett...

Nevetett, fogak nélkül, illetve a fogakkal a kezében, majd rámcsapott..."Vlaka" - mondta, ami annyit tesz "Hülye/Marha"....

Elköszöntünk, majd elindult hazafelé...

Búcsuzóul azért odaszoltam neki :

- Azért én azokat a fogakat ezek után be nem tenném a számba...:-D