Úgy indult a mai szombat délután is mint a többi...álmosan, kávét kortyolgatva, várva a vendégsereget, a problémás vendégeket, a zajongó gyerekeket...miközben a személyzetet szétveti a stressz, a vendég pedig elégedett, és elégedetten távozik.

Volt ma egy 15 főből álló csapat, akik nálunk foglaltak, mivel jót akartak enni, és tudták, a KISZOLGÁLÁS itt a legjobb...:-D

Szóval jöttek, és a mami szülinapját ünnepelték, aki lehetett kb. 70 éves, de nagyon fitt, és mosolygós...Jöttek a gyerekei, és az unokák is...

Volt egy 8-9 éves forma kislány aki szinező könyvet kért tőlem, hát megkapta kb. 2 tucat filccel együtt, mert hát fel vagyunk készülve minden kívánságra az étteremben, ezért is szeretnek minket annyira...:-D

Közben, ahogy telt az idő, egyre több lett a vendég, és ezzel a tennivaló is.Persze nem voltam egyedül, mert dolgozott a főnökasszony, illetve a főnök, valamint a nagyobbik gyerekük volt a bárban, így kevesebb volt a stressz...

A főnök viszont bal lábbal kelhetett, mert nem volt olyan jó a kedve mint szokott, de gondoltam volt már ilyen, nincs új a nap alatt.

A vendégek közben rendelgettek, mi pedig igyekeztünk minden kívánságot gyorsan, precízen teljesíteni.

Enyém volt a sörkert, ami elég messze van a konyhától, és a bártól, de mivel fiatal, és erős vagyok a főnökék szerint, ráérek szaladgálni, meg tudok is, de nagyon...:-)

Már a sokadik körömet futottam kifele, mikor odalépett hozzám a pultba ismét a kicsi lány, ki az imént szinezőt kért...kérdezte van-e számára papírlapom, amiből ő repülőt hajtogatna...

Természetesen azonnal kiszedtem a faxból néhány A4-es lapot, és odanyújtottam neki, széles vigyorral az arcomon.

Nagyon örült, megköszönte, és ugyanabban a pillanatban a kezembe nyomta az egyik lapot, és kért, hajtogassak én egy repülőt...

Kértem várjon egy pillanatot, mert hát nem lehet egyből nemet mondani...

Kiszortam pár italt a kertben lévő vendégeknek, majd jöttem vissza a pulthoz...

A kislány ott várt rám a ppírral a kezében, én meg nagy bőszen leraktam a tálcát, és kezdtem is repólőt hajtogatni munkaidőben a pult szélén, miközben a főnökék dolgoztak...éppen a repülő orrát formáztam volna, amikor a főnök odalépett hozzám, majd "kissé" heves temperamentummal megkérdezte...."Te mi a szart csinálsz...?!"

Mit mondhattam volna, szerintem Ő is felismerte, hát mondtam neki, hogyrepülőt hajtogatok a 15-ös asztalnál ülő kislánynak...Erre kiröhögött, elszállt a mérge, majd annyit mondott, ha befejeztem a játékot, nézzek ki a kertbe, mert jött két vendég...

Örültem, hogy így reagélt, és még érvelnem sem kellett, hogy a vendég az első, azért hajtogatok...megértette.

Befejeztem a repcsit, odavittem a már említett asztalhoz, volt nagy nevetés a vendégek részéről, és a gép új tulaja nagyon örűlt...Kértek egy üveg pezsgőt mielőtt távoztam volna az asztaltól.Persze én a kertbe siettem a 2 új vendéghez, de annyi időm volt, hogy odaszóljak a főnöknek, aki még mindíg  a pultban volt, hogy vigyen egy pezsgőt a 15-re...

Kimentem, kiosztottam az étlapot, megkérdeztem mi az óhaj-sóhaj, panasz-bánat, majd mentem a pulba, kitölteni a megrendelt piákat...

...belépek az étterembe, és mit látok???

A főnök ott áll a 15-ös asztalnál, ahova korábban a repcsit vittem, és Ő maga, egy repülőt hajtogat, miközben az én gépemet becsmérli, mert az övé sokkal szebb, jobb, gyorsabb...gyerekké változott.

Persze a vendégek lefordultak a székről úgy hahotáztak, és persze erre belőlem is kitört a nevetés...összenéztünk a főnökkel, ő is nevetett...

Elszállt a stressz, ezutánaz egész este pörgősen, mosolyogva telt.A vendégekre is kihatott nyilván a jókedvünk, mert a fizetésnél igencsak hálásak voltak, mint az kiderült a nap végén...:-)

Jó lenne, ha minden nap ilyen lenne...